No. A pók-sztorit majd a másik blogomon lehet olvasni. Röviden: van egy pókmániás nagyfiam. És véletlenül a tanító nénijét is Pókné-nak hívták. Most volt negyedikes és valami meglepetést gondoltunk készíteni. Már egy fél éve pókos láncon gondolkodtam. Aztán Lakota Mágiánál megláttam a pók-amuletteket. Annyira megtetszett, hogy én is kezdtem dolgozni saját félén. Ők lettek az eredmény. Köszönöm az ihletet!! A tanító néni a fekete ónix pókot kapta. A tigrisszem azért van alulról is fényképezve, bár elég rosszul, hogy látható legyen: a lábak forrasztva vannak! A férjem megtanította, hogy ne neki kelljen forrasztgatnia. Elég stabilak lettek.
5 megjegyzés:
Nagggyon helyesek!!!! :-)))
A kis csíkos tigrisszemes különösen tetszik!!!
Nagyon jól néznek ki!:-)
Hú, ezek igen élethűre sikeredtek!!!! Látom, Te nem félsz a pókoktól::))
Hogy félnék a póktól?! Én a pókember anyukája vagyok!
Aranyosak ezek a pókocskák.....
Megjegyzés küldése